HIR GYÖRGY (Pákozd, 1880-1926)

Az elemi iskoláit Pákozdon, középiskoláit Budapesten végezte. A háború előtti években gazdálkodott 370 holdas birtokán, tapasztalatszerzés céljából megfordult Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Angliában, és a Csendes-óceáni angol szigeteken, beutazta Kubát is. Elsősorban az intenzív baromfitenyésztés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. A 69-es gyalogezredhez vonult be, hol rövidesen altiszti rendfokozatot ért el, szerkesztésében jelent meg az ezred újsága, a „Hindenburg bakák hetilapja a lövészárokból” Harctéri tevékenységét 11 vitézségi éremmel ismerték el, ezzel az első világháború legjobban dekorált tiszthelyettese lett. Két külföldi kitüntetés is díszítette mellét, 1916-ban a verduni fronton is tapasztalatokat szerzett, az ezredéhez való visszatérése után ismertette a tisztikar valamint a legénység előtt a nyugati front közelharcainak tapasztalatait, ezeknek felhasználásával a II. hadseregben megszervezhette

az első rohamalakulatokat,

melyeket az  eredményességük folytán a teljes haderőnél bevezettek! A további rohamalakulatok felállításánál azok tejhatalmú kiképzője lett

Neve ismert és népszerű volt az egész hadseregben annyira, hogy az ezredét meglátogató német császár, az akkor még trónörökös IV. Károly, továbbá a hadseregparancsnokok sohasem mulasztották el, hogy őt megszólítással és kézszorítással ki ne tüntessék. Bőhm-Ermolli tábornok legkedvencebb katonája volt, életét a hadvezetés valamiért megkívánta kímélni, ezért királyi parancs alapján hazarendelték a frontról, ettől kezdve katonai pályafutásáról további adatok nincsenek.

Politikai pályafutását 1918-ban, a forradalom alatt kezdte a Fejér megyei Kisgazda és Földmíves Párt szervezeteinek megalakításával. A Tanácsköztársaság bukása után elindult az abonyi körzet országgyűlési képviselőválasztásán, kisgazda programjával be is jutott a parlamentbe, tagja lett a kivándorlási, véderő és naplóbíráló bizottságnak - a következő ciklusban a hercegfalvi kerület képviselőjének választották Kosaras Sándor dr., Dorner Leó, Szluha Pál és Eördögh József ellenjelöltekkel szemben, a Nemzetgyűlés korjegyzője lett. Fokozódó politikai tevékenységét jelezte, hogy igazgató-bizottsági tagja volt az Ébredő Magyarok Egyesületének, belépett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületbe, a Méhészegyesületbe, tisztséget viselt a Baromfitenyésztők Országos Egyesületében. Részt vett több Hangya-fiók és O.K.H. Hitelszövetkezet alapításában.

Fő céljának az ország területi integrációjának a visszaállítását tekintette. Újra fegyvert fogott, nagy része volt a Nyugat-magyarországi események alakításában. 1921. október 4-én ugyanis Prónay és társai Felsőőrön kikiáltották Lajtabánság államot, kihasználva a magyar és az osztrák kormány részéről egyaránt ellenőrizhetetlen terület földrajzi-politikai adottságait. Az állam ideiglenes vezetője Prónay lett, Kormányzótanácsát Apáthy László százados elnökölte, aki egyben a oktatási tárca vezetője volt. A külügyi és igazságügyi tárcát dr. Lévay Ferenc, a Lajtabánság c. lap lap főszerkesztője kapta, Bárdos Béla százados a belügyekért felelt, a gazdasági tárca vezetését Hir Györ felügyelte.

Mivel a nyugati országrész helyzetének a politikai megoldása nem tűnt megvalósíthatónak, ezért Horthy ráeresztette a hirhedté vált terroralakulatait a szerencsétlen vidékre, Prónay, Héjjas és Hirt vezetésével. A Prónay-különítmény későbbi látszólagos felelőségrevonásakor Hirt György gyakorlati elmarasztalására nem kerülhetett sor, 1926-ban elhunyt.

Alapítója volt a Magyar Függetlenségi (Fajvédő) Pártnak.

A fajvédő parlamenti képviselőcsoport tagjai némi átmenet után 1924 októberében határoztak úgy, hogy politikai ténykedésüket pártkeretbe öntik. Már a megalakulás helyszíne is jellemző: Kecskemét, vagyis a Héjjas-família

territóriuma. A zászlóbontási ünnepségre október 19-én került sor, ünnepélyes külsőségek között. Gömbös Gyula, mint pártelnök bejelentette a Magyar Függetlenségi (Fajvédő) Párt megalakulását. Gömbös elhatárolódása a legfelsőbb körökig vezető frankhamisítási ügytől, 1926 elejére megbontotta a fajvédők mindaddig egységes sorait, tehát Gömbös saját pártján belül súlyos áldozatot vállalt. Hir György és Kiss Menyhért alapító tagok részben ezért is léptek ki a pártból.

Felhasznált források: Országgyűlési Almanach 1922 – 1927, A Magyar Nemzet Aranykönyve, Retkes Tamás: A Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt pályafutása. (Történelmi Magazin, 2007./6.), Békés Márton: A fegyveres revízió útja Nyugat-Magyarországon.