---

Amikor a levelet rajzolták…

Báró Eötvös Józsefnek (1813-71) – ki Ercsi révén Fejér megyéhez is kötődik – köszönhetően az 1867-es kiegyezés után mindjobban szélesedett az írni tudók köre. Az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként döntő érdemeket szerzett a népiskolai törvény megalkotásában, amely jogszabály többek közt a kötelező iskolázásról, a népnevelésről, az egységes szempontú oktatásról rendelkezett. Az Osztrák-Magyar Monarchia távoli vidékein szolgálatot teljesítő katonák így azután levélben tudták értesíteni hol- és hogylétükről, örömükről, keservükről hozzátartozóikat, szeretteiket.

A székesfehérvári 69. gyalogezred egykori katonájának, a gárdonyi Kardos (Krecs) Józsefnek

csaknem 70 oldalas füzetéből származik a következő versrészlet. Az I. világháború előestéjén, 1914.február 23-án Dalmáciában, az Adria partján írta le az „Édes anyám névnapjára”szóló sorokat:

„Édes anyám, s édes anyám,

Jaj de fáj a szívem.

Mily nehéz most távol lenni,

Attól, akit szeretek.

Mégis édes, ha távol is,

De velük ünnepelni.

Mert tudom, hogy édesanyám

Nem szűnt meg szeretni.

Szeret ő még, s él mivelünk,

Tehát örülhetünk…”

Forrás:
Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának ingyenes lapja
XI. évfolyam 5. Szám
2005. május
Szerző: Gelencsér József

Ercsi
Az I. világháború hadszíntereire Ercsiből 1100-an vonultak be, legtöbben a székesfehérvári 17-es és 69-es gyalogsági laktanyába.

Kuczka Péter: Éveken át
A szerző válogatása életművéből

„Körülnézek. Itt futhattak, itt buktak fel az üldözők tüzében, itt ugrottak a menekülés rémületében a folyóba, itt vetették hasra magukat, itt dobták el a puskát, itt emelték magasba a kezüket. Az olaszok 20.000 foglyot ejtettek, köztük volt az apám is, a székesfehérvári 69. gyalogezred 36 éves népfölkelője, civilben festő, a nagybányai iskola tagja, Olaszország és az olasz művészet szerelmese, tapasztalt frontharcos.

Be vagyunk kerítve, beszélték az állásban a honvédek - írta naplójában apám -, nem tehetünk mást, meg kell adni magunkat... Spadoni hadnagy lehozta az állásból az embereket... A nehéz gránátok közvetlen közelbe csaptak le, büdös ekrazit füst töltötte be a völgyet... A zászlóaljparancsnokság élelmiszerraktárát felnyitották, a benne lévő élelmiszereknek nekirontottak, hordták kifelé a húskonzervet, a tiszti kétszersültet, csajkákban a rumot... Parancs jött, hogy a fegyverekből a závárzatot szedjük ki és dobjuk el... A hidat gépfegyverekkel lövik az olaszok, kaszálják a népet, Görzbe már nem lehet visszajutni...”

Hellenbart Gyula - Dániától a Doberdóig

„Kíváncsi vagyok egyébként, most már persze hiába, vajon tudta-e apám, amit én is csak nemrég óta tudok, nevezetesen, hogy a kőszegi intézetet 1856-ban az a Jellasics bán és császári marsall alapította, aki pár évvel később az ő hajdani, nosztalgikusan emlegetett gyalogezredének, a székesfehérvári 69-esnek az első ezredtulajdonosa is volt. És aki… de 

Megjegyzés:

Hellenart Gyula bizony nagyot tévedett, összekeverte a Jellasicsokat. Az ezredalapító tulajdonos, Georg Graf  von Jellasics de Buzim, nem azonos a pákozdi csata vesztesével, az osztrák archívumok adatai alapján az alábbi Jellasics tábornokokat ismerjük:

Jellačić de Buzim, Anton Graf von (14.5.1807 - 22.11.1875), 1.3.1854

GM, 30.8.1859 pens., 27.10.1859 FML-Char. ad hon.

Jellačić de Buzim, Georg Graf von (25.5.1805 - 10.7.1901), 22.7.1849

GM, 14.1.1856 FML, 16.8.1861 pens.

Jellačić de Buzim, Joseph Graf von (16.10.1801 - 20.5.1859), 23.3.1848

GM, 8.4.1848 FML, 13.3.1849 FZM