Tallián Zsigmond ny. tábornok:

A vitézségi érem története – részletek

Budapest, 1921.

Amennyire csak az emberiség történelmében visszapillantani tudunk, az ember szakadatlan küzdelmét látjuk a létért. A küzdelem a létet veszélyeztető ellenséges elemek és vadállatok ellen, majd az emberek harca egymás között a hatalomért, földi javakért, stb., olyan idősek mint az ember maga. Ezek a küzdelmek fejlesztették az emberben azokat a tulajdonságokat, melyeket mi vitézségnek, bátorságnak nevezünk, és amely tulajdonságok mindegyike mindenkor mély megbecsülésben részesül…

 Az Osztrák és Magyar monarchiában rendszeresítve volt érmeket II. József császár 1789. évben alapította.

Az alapításra vonatkozólag csak utólag, 1809.-ben kiadott szabályzat tartalmaz írásbeli rendelkezéseket. Ez a szabályzat az akkori viszonyoknak megfelelően, eredetiben így hangzott:

„Már dicsőséges emlékezetű megboldogult II. József császár Őfelsége, hogy a harcosok amaz osztályának hősiességét és katonai érdemeit megjutalmazza, amely a katonai Mária Terézia-rendet el nem nyerheti, az arany és ezüst katonai érmek meghonosításával a magát hősies és fennkölt tettekkel kitüntető legénység számára őrmestertől (és strázsamestertől lefelé), kitüntetést alapított, amely azonkívül, hogy birtokosainak jobb megélhetést biztosít, alkalmas arra hogy egyréstz a kitüntetetnek önérzetét a köztisztelet által fokozza, másrészt bajtársainál hasonló cselekedetekre való dicséretes szomjúhozást ébresszen.

Idő és körülmények ez intézményre vonatkozó különféle módosítást tettek szükségessé. Ennek folytán most legkegyelmesebb uralkodó Őfelsége – ki a katonai érdemeknek minden fokon különös figyelmet szentel – elrendelte, hogy a különböző rendeletekben szétszórtan levő magyarázatok és függelékek összegyűjtessenek, az eredeti szabályzattal összefüggésbe hozassanak és neki a vitézségi éremre vonatkozó teljes szabályzatnak tervezete előterjesztessék, mire Őfelsége az alábbi érem birtokosait megillető kedvezményeket tágító szabályzat hódolatteljes megállapítását és annak hadsereg tudomására juttatását legkegyelmesebben elrendelte.

A katonai vitézségi érmet megszerezheti minden, cs. kir. hadseregben bármely a cs. kir. hadsereget alkotócsapattestnél szolgáló legénységi állományba tartozó egyén őrmestertől (és strázsamestertől) lefelé, akár külföldi az illető, hasonlóképpen a csupán a háború tartamára szervezett törzs és szabadcsapatok, vagy könnyűütegek és katonai szekerészcsapatok legénysége, nemkülönben a honvédsereg és ama szabadcsapatok legénysége, amelyek rendkívüli esetekben a haza védelmére szabályszerűen szervezett gyalogos- vagy lovasszázadokban gyűlnek össze.

Igényt tarthatnak e kitüntetésre és az azzal járó előnyökre, - feltéve, hogy valamely annak megszerzésére alkalmas hőstettek vittek véghez – a közönséges és saját költséges hadapródok, trombitások, első pianisták, ezreddobosok, zenészek és ácsok is.

A vitézségi éremre csakis oly szavahihető tanuk által bizonyított rettenhetetlenséget és bátorságot tanusító személyes és egyénenkénti cselekmény ad igényt….valamely veszélyben forgó tiszt vagy bajtárs  megmentéséhez, vagy valamely győzelmi jelvény vagy kincstári tulajdon megmentéséhez vagy visszaszerzéséhez járult hozzá.

Oly cselekmények, amelyek csak meggondolatlan vakmerőség, vagy nemtelen rablási vágy szerencsés következményének tekintendők, nem szolgálhatnak a kitüntetés alapjául.

Nem részesíthetők e kitüntetésben egész gyalogos vagy lovasszázadok, vagy másféle csapatrészek… miután a kitüntetésben részesítés feltételét egyénenkénti, személyes cselekmények alkotják.

A vitézségi érem adományozási joga egyedül a főparancsnokot illeti meg… azonban ezt a vezénylő tábornokokra ideiglenesen átruházhatja.

Egynél több vitézségi érmet ugyanaz a személy nem kaphat Ha valaki már egy ezüst vitézségi érem birtokába, van,.., arany éremmel felcserélhető. Ha azonban már valakinek arany érme van, s újabb hőstettet visz végre, érdemeihez mérten más megfelelő módon jutalmazandó.”

Ezeken az idézett rendelkezéseken kívül a szabályzat utasítást ad arra nézve, hogy a kitüntetés megfelelő ünnepélyes formák között nyújtassék át a kitüntetettnek. Szabályozza továbbá a kitüntetés viselésének módját, az éremmel járó pótdíjakat, megállapítja azok kifizetését és elszámolásait, továbbá azt is előírja, hogy mi történjék akkor, ha az illető szabadságoltaik, kórházba kerül, vagy mint szökevény visszatér, vagy ha az éremtulajdonos meghal.

Ennek a szabályzatnak kiegészítéséül 1916. évi október hó 2.-án az akkori Hofkriegsrath oly értelmű rendelkezést adott ki, hogy a vitézségi éremmel kitüntetett, szolgálatuk léetelte után szolgálatba ismét visszavett katonáknak, az altiszti rendfokozatuk után rétegekben élvezett vitézségi érempótdíj ismét folyósítassék

Az 1914-18 évi világháború természetszerűleg a vitézségi érmekre vonatkozó elavult szabályzat többrendbeli megváltoztatását is szükségessé tette. Már 1914. szeptember hó 15.-vel rendeztetett az érempótdíj kérdése olyképpen, hogy az arany vitézségi érem után 30 K., az ezüstérem után havi 15K., a 2. osztályú érem után havi 7 K 50 P., minden hó 1.-én előre fizetendő pótdíj rendszeresíttetett.

1915. február 14.-én egy bronz vitézségi érem alapíttatott, mellyel azonban érempótdíj nem járt, továbbá kimondatott, hogy vitézségi érem polgári személyeknek is adományozható.

 Őfelsége a király 1917. évi szeptember hó 15.-én a tisztek részére is rendszeresítette az arany és az első osztályú ezüst vitézségi érmet.

„Ismerve számos derék tisztem óhajtását, Elrendelem, hogy az arany vitézségi érmet, továbbá az ezüst vitézségi érem 1. osztályát  különösen  kiváló személyes vitézségért tisztek is elnyerhessék.

Az adományozás jogát magamnak tartom fenn…

A tiszteknek adományozott vitézségi érem szalagja Nevemnek arany, illetve ezüstből vert kezdőbetűjével látandó el.

A vitézségi érem tisztek részére a 3. oszt. Katonai érdemkereszt előtt viselendő.”