BANNIZA, JOHANN RITTER ezredes.
Ezredparancsnok 1875-ben.

WAHLBRUCKI BAUMGARTNER EMIL ezredes
(Klattau/Klatovy, 1865. – Graz, 1938.)
1885-ben végzett a bécsi Akadémián, mit hadnagy. 1888-tól főhadnagy , 1890-től műszaki tiszt a miskolci kerület parancsnokságán. 1896-tól részt vett a przemysli erődítési munkálatokban századosként. 1897. novembeértől a 14. utászzászlóaljnál teljesített szolgálatot, majd a 8. hadtestparancsnokságon mérnökkari tiszt.1904-ben alezredesként a brixeni helyőrség parancsnoka - Brixen im Thale (794 m) Tirol egyik legősibb települése, napjainkban is igen kedvelt téli üdülőhely. 1910-től ezredes a 98. gyalogezrednél, majd 1911. január 18-tól a 69. gyalogezred parancsnoka. Pécsett. 1914-ben dandár- parancsnokká nevezték ki. 1914-ben vezérőrnagy, a 7. gyaloghadosztály parancsnoka Isonzónál. 1917-től nemesi címet kapott, mint altábornagy. 1919-ben nyugállományba helyezték, Grazban telepedett le, ott is huny el.

DEMETER JÁNOS százados. 1914. december közepén, mint rangidős tiszt – a gyengélkedő Pittner ezredes helyett - ideiglenesen az ezred parancsnoka volt. Olasz fogságba esett, az ezred hősi halottja.

FALUSY JENŐ százados. 1915. május 19. körül  Pittner pk. és Reviczky  alezredes súlyosan megsebesült Ostrozecnél, így Falusy Jenő  különleges alkalmazású százados vette át ideiglenesen az ezred vezetését.

JANKOVICH VON JESZENICZE, LUDWIG altábornagy
(Nagyléta, 1865. november 8. – Szil, 1920. augusztus 10.)
Katonai iskoláit Pozyonyban végezte, pályafutását Komáromban folytatta. Őrnagyként a gr. Üxküll Ghillenband hadsegédje, majd a budapesti hadtestparancsnokságnál szolgált. 1912-ben alezredesként átvette a gyulafehérvári 50. gyalogezred I. zászlóaljának parancsnokságát, 1913-ban ezredessé léptették elő. Ugyanebben az évben kinevezték a 69. gyalogezred parancsnokává. 1914. augusztus 19-én a szerb fronton a Vrjanska melletti harcokban súlyosan megsebesült, tüdőlövést kapott. 1914. novemberében ismét átvette az ezred vezetését, de a hamarosan egészségügyi okokból távoznia kellett az ezred éléről – hátországi szolgálatra vezényelték. 1916. májusáig a közös hadügyminisztérium IX. osztályát vezette Bécsben, majd szemlélő ezredes Zágrábban. 1917-ben tábornokká léptették elő. 1918-ban, a háború befejezése után,  családjával menekülni kényszerül  a szerbek elöl Magyarországra. Hosszú szenvedés után 1920-ban hunyt el.

KEILL ISTVÁN alezredes. Őrnagyként az I. menetzászlóalj parancsnoka.
1914. októberében a gyengélkedő Pittner ezredes helyett ideiglenesen az ezred parancsnoka volt.

KRAUSE LAJOS alezredes
(Mezőhegyes, 1864. október 18.-)
Budapesten avatták hadnaggyá 1888. augusztus 18-án, 1892-től a cs. és kir. 64. gyalogezrednél teljesített szolgálatot. 1899-ben helyezték az 52. gyalogezredhez, Pécsre került, ahol 1902-től századosi ranfokozatot ért el. 1910-ben az 50. gyalogezred állományába került, 1911-től őrnagy a 23. gyalogezrednél., ahol a mozgósítás is  érte. 1914. végén a 44. gyalogezredhez helyezték, ahonnan a 69. ezredhez vezényelték -  Pittner ezredes betegsége időtartamára az ezred vezetésével bízták meg., majd visszatért 0 44. gyalogezredhez. 1915. április 26-án újra átvette a 69. gyalogezred parancsnokságát – ideiglenesen –Pittner ezredes helyett július 1-ig. (Hivatalosan ezredparancsnokká nem volt kinevezve.)
1917-től ezredes, a 68. gyalogezred kinevezett parancsnoka. 1919. januárjában vonult nyugállományba altábornaggyá való kinevezésével egyidejűleg.
 
KRAUSS-ELISLAGO, HENRIK RITTER VON
 (1862. május 21. – 1932. július 30.)
1903-1906. között az ezred parancsnoka.

LEISZ BÉLA ezredes
(Komárom, 1868. április 4. – Székesfehérvár, ?)
1890. augusztus 18-án avatták hadnaggyá Bécsben, azt követően Budapesten, a 2. ezrednél szolgált. 1892-ben főhadnaggyá nevezték ki, 1893-ban Pozsonyba helyezték a cs. és kir. 1. utászzászlóaljhoz.  1900. novemberétől százados a cs. és. Kir. 48. gyalogezrednél, 1904-től a temesvári hadiapród iskola tanáraként nyert beosztást. 1909-től a temesvári cs. és kir. 23. gyalogezredhez került, 1910. novemberétől őrnagyként részt vett a przemysli erődítési munkálatokban. 1914. május 1-től alezredes, 1915. októberétől a cs. és kir. 26. gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnoka volt 1916. májusáig. Ezredessé történő kinevezésével egyidejűleg 1916. májusától a 69. gyalogezred parancsnokságával bízták meg.  (Krause ezredes áthelyezése után vette át az ezredparancsnokságot.)
1916. novemberétől erődítési csoportfőnök, majd műszaki szemlélő a főparancsnokságnál. 1918. novemberében saját kérésére nyugállományba vonult, de 1921-tól ismét aktív katonatiszt a fehérvári 2. honvbéd vegyesdandár parancsnokságán 1924-ig, ismételt nyugalombavonulásával egyidejűleg tábornokká nevezték ki.

MAYWALD, KARL EMANUEL RITTER VON
 (1814. 12. 12.-1898. 0. 11.)
1868. október 31-én léptették elő ezredessé. 1875-ben az ezred állományában a XXXVI. gyaloghadosztály 2. brigádjának a parancsnoka is. 1885-ben az ezred parancsnoka. 1875-ben tábornok, 1879-től vezérőrnagy, 1880-ban vonult nyugalomba. Megjelent tanulmánya: "Die Lehren des Krieges 1870-71," Osterreichische Militarische Zeitschrift (OMZ) 2, 1873.


MERGL JENŐ alezredes
1914. őszéig a fehérvári – Budai úti – pótzászlóalj parancsnoka, majd frontszolgálatra vezénylik. Ideiglenes, megbízott ezredparancsnok, - 1915-ben, Krause alezredes távolléte időtartama alatt látta el az ezredparancsnoki teendőket. 1914. novemberében orosz fogságba esett, - IV. zászlóalj, akkor még őrnagy - ahonnan rövid idő elteltével megszökött és visszatért ezredéhez.

MESTROVIC VON ARLY, PETER
1880-ban, ezredesi rangban a 69-esek parancsnoka.               

PITTNER LAJOS ezredes
(Bécs, 1867. augusztus 29. – Debrecen, 1915. május 22.
1888-ban végzett a katonai Akadémián, majd a kornenburgi vaúti ezredhez került. 1895-ben a krakkói hadtesthez vezényelték, 1897-től századosként a cs. és kir. 78. gyalogezredhez került csapatszolgálatra. 1905-től a hadügyminisztérium műszaki karánál, majd őrnagyként a sarajevói kerület műszaki törzstiszti beosztásában folytatta pályafutását.
1911. november 1-től műszaki törzskari alezredes, 1912. novemberétől a cs. és kir. 12. gyalogezred állományában helyezték, ahol a mozgósítás érte.
1914. szeptember 5-én ezredesként került a 69. ezred állományába.  Szeptember 7-én vette át első alkalommal – ideiglenesen - az ezred parancsnokságát, majd - Jankovich ezredes hátországba helyezését követően, - haláláig az ezred parancsnoka volt.
1915. május 18-án - Ostrozectől északra – egy gránátszilánktól súlyosan megsebesült, május 22-én a debreceni Bábaképzőintézet Kórházában elhunyt.

„Az oroszok Sambor vonalában állnak újra meg, mi 16-án (1915.) érjük utol őket Ostrozecnél. Négy napon át támadjuk az oroszoknak a falu északkeleti részén erősen kiépített állásait, egyik támadást a másik után, az eleven pokol kering körülöttünk, de hiába minden erőlködésünk. Támadásaink roppant veszteségek közepette omlanak össze, halálos sebet kap ezredparancsnokunk, Pittner Lajos ezredes…” (Dr.Neusiedler Jenő naplójából)