BUKOVINÁBAN
Részletek Rózsafi János:
Amikor el kellett menni katonának c. könyvéből
Bukovinában és a román harctéren
Részletek Rózsafi János:
Amikor el kellett menni katonának c. könyvéből
(rövidítet, szerkesztett változaban)
1917. február 2-án leváltották az ezredet az orosz fronton, hogy a hadbalépett Románia által megynyitott új frontszakaszon levő egységeket megsegítse.
A román frontvonalon lezajlott ütközetekben a 69-esek I., II., és IV. zászlóalja vett részt az Artz tábornok vezette 1. hadsereg XXI. Hadtestének a kötelékében. Először az I. zászlóalj foglalt állást a Tölgyes szorostól délre, a
másik két egység hadtest tartalék lett. A zászlóaljat június 20-án leváltották és megkezdték az un. rohamcsapatokkal valő megerősítését. – lsd. Hir György. Ezeknek a speciális egységeknek az volt a feladata, hogy betörjenek
az ellenséges állásokba, lerohanják a védőket, ezzel rést nyitva a védővonalon. A megerősített I. zászlóaljat július 17-én az Ojtoz-szoros környékére szállították, ekkor létszámuk 23 tiszt és 492 fő legénység volt. Bálványospatakon leváltották a 38/IV. zászlóaljat, a zászlóalj létszáma közel 800 főre emelkedett. A Mihályszállás környékén húzódó állásokban július
25-én a 2. századot érte először orosz támadás, melyet sikeresen visszavertek. Innen rövidesen kivonták őket, mert az egész ezredet vasúti szállítással Mátéfalvára vitték, onnan pedig tehergépkocsikon Ojtozra, ahol a 8. hegyi dandár VIII. hadtestébe sorolták őket a 82. székely gyalogezred csoporttartalékaként közvetlenül az állások mögé. A heves román támadás következtében - betörtek a 82-esek állásaiba – a zászlóalj támadásra kapott parancsot. Hiába volt a hősies ellenállásuk, a veszteségek miatt újra csoportartalékok lettek. Augusztus 6-án éjjel 22 órakor újra állásba került egy géppuskás osztaggal megerősítve a 3. és 4. század. Két napig olyan heves
tüzérségi tűz alatt álltak, hogy ismét le kellett váltani őket. A zászlóalj három nap alatt 7 halottat és 77 sebesültet vesztett. Augusztus 13-án a dandár bal szárnyához kapcsolódó 73. dandárhoz irányították át a zászlóalj maradékát, melynek állománya 16 tisztre és 217 fő legénységre apadt.
Az ezred II. zászlóalja július 22-én a Gyergyótölgyes közeli harcokban került szembe az orosz erőkkel. Az ellenséges tüzérségi tűz olyan rombolást végzett, hogy egyes szakaszokon a lövészárkok is teljesen eltűntek. Másnap folytatódott a rombolás, éjjel 21 óra 30 perckor megindult az orosz gyalogsági roham. A tábori örsöket lerohanták, és a védekezésre képteleneket elfogták. Az ellentámadást a IV. zászlóalj rohamosztagai kezdték meg, olyan sikerrel, hogy éjfélre újra visszafoglalták az állásokat. Megállapították, hogy a támadó orosz csapatok részegek voltak, és tisztjeiktől azt a parncsot kapták, hogy ne ejtsenek foglyot, az óvóhelyeket a bennelevőkkel robbantsák fel..
Augusztus 20-án leváltották az ezredet, és útba indították egy új rendeltetési helyére, Bukovínába. Az ezred 1917. augusztus 28-án érkezett a román frontról Bukovinába Az ezred II. és IV . zászlóalja került előszőr állásba a
Szeret folyó két partján. A zászlóaljak azt a feladatot kapták, hogy állandó felderítéssel minél több foglyot ejtsenek. Mindkét zászlóalj köteles volt felállítani egy-egy rohamszázadot is, melyeknek kiképzése az arra kijelölt tisztek irányításával indult meg. A beérkező menetzászlóaljakból feltöltésre került az ezred, így létszáma 89 tiszt és 3610 fő legénységből állt.
November 11-én felváltották az ezredet, amely hadseregtartalék lett Kupka, Komenka és Bahrinestie környékén.
December 2-án megkezdődnek a fegyverszünet tárgyalások, majd december 22-én a béketárgyalások Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak között.
11-én IV. Károly meglátogatta a Storozynecnél állomásozó csapatokat, az ezredtől a II. és a IV. zászlóalj volt kirendelve. 1918. január 17-én Sniatyban az ezred bevagonírozott és örökre elhagyta az északi és keleti harcteret, kezdetét vette az olasz harctérre történő átszállítás. A szerb, orosz, majd román csapatok helyett egy újabb ellenféllel kellett felvenni a küzdelmet: az olasz haderővel.
|