Díszpéldány, 1915. szeptember 15.

Vidd el őszi szellő….

- Irtó(?) István -

Hulló levelekkel játszik az őszi szél

Suttogva valami rejtelemről beszél

Észak felől indul, továbbhalad délre

Ifjú magyar vitéz áll őrt a sötét éjbe.

Ellenséges földön, messze hazájától

Ezernyi veszélyben nem fél a haláltól

S bár előre figyel, közben haza gondol

Ma kapott levelet egy szőke kislánytól

Elrejti zsebében, magába gondolja

Majd holnap megírom a választ reája

Ámde a sötétben egy puska eldurran

Ifjú magyar vitéz elterül ott nyomban

Gonosz ellenség átkozott golyója

Vitéz magyar ifjú mellét keresztül fúrja

Meleg piros vére a földre leömlik

Érzi, hogy végén van, halkan imádkozik

Mennyei szent Atyám! Tudom bűnös vagyok

Bocsásd meg vétkem, én most már meghalok

Írni már nem tudok, bajtárs nincs mellettem

Csendes őszi szellő, vidd el üzenetem

Vidd el őszi szellő, vidd el Kedvesemnek

Mondd, hogy én üzenem, az Isten áldja meg

Vidd el őszi szellő, vidd el üzenetét…

Hazájáért áldozta fel ifjú szép életét.