Békeidők anno - A helyőrség bálja az ezredfordulón

(Vasárnapi Újság, Markó Miklós)

A vidéken állomásozó közös hadseregbeli és honvédezredek már évek óta együttesen szokták rendezni az úgynevezett altiszti bálokat; ezt a szokást, ez idén a fővárosban először, a 4-ik hadtesthez és 1-ső honvédkerülethez tartozó őrmesterek is követték.

A január 11-én tartott altiszti bálon részt vettek a fővárosban állomásozó, összesen 16 fegyvernembeli őrmesterek és velők egyenrangúak, úm. a 6-ik, Károly román király nevét viselő újvidéki gyalogezred; a 23-ik („Badeni őrgróf”) zombori ezred; a 38-ik („Mollináry”) kecskeméti ezred, a 32-ik (Mária Terézia királynő nevét viselő) fővárosi ezred első zászlóalja; az 52-ik („Frigyes főherceg”) pécsi ezred; a 69-ik („Jellacsics”) székesfehérvári ezred; a 86-ik (Forinyák lovassági tábornok nevét viselő) szabadkai ezred; a 3-ik bosnyák ezred; a 16-ik számú („Üxküll-Gyllenbrand  gróf”) nagykunsági huszárezred,  a 4-ik tüzérhadosztályhoz tartozó 10-ik, 11-ik, 12-ik ezredek, a 6-ik vártüzér-zászlóalj,  a 7-ik és 14-ik vadászzászlóaljak, a 2-ik számú vasúti és távíróezred, a 2-ik számú ruházati és élelmezési ezred, a 2-ik számú szekerészezred, valamint az óbudai tengerészkülönítmény őrmesterei, végül az 1-ső honvéd gyalog- és 1-ső honvéd huszárezredek altisztjei.

A bál alkalmával a Vigadó lépcsőháza is érdekes látvány volt. Ugyanis a főbejárattal szemközt volt látható ama bizonyos vaspáncélos lovagalak is, mely különben csak a katonai temetések pompáját szokta emelni. Egypár lépéssel följebb a falon az ércpajzsok körül mint fényes kerékküllők vagy sugarak voltak összeállítva a meztelen kardok és szuronyok, melyek mind az 1809-iki francia háborúból származtak. A nagyterem igen fényesen volt díszítve. Mind a négy oldalán katonai jelvények ékeskedtek. Nehány ágyút is szándékoztak a teremben fölállítani, de azokat nem lehetett a lépcsőn fölvinni.

A bálanyai emelvényt pompás délszaki növények körítették, hol a királyi pár márvány mellszobrai voltak fölállítva. Az emelvény fölött a közös és a honvédhadsereg barátsága és összetartása jeléül a levegőben drótra erősítve két összefogott kéz volt látható; a hajtókák színei mutatták, hogy az egyik közös hadseregbeli bakának, a másik pedig honvéd gyalognak a keze. A két kezet átkötő nemzetiszínű szalagon „Bizalmam az ősi erényben”, * a fekete-sárga szalagon pedig „Viribus unitis” * felirat volt olvasható.[…]

A derék őrmesterek ez alkalommal a Polonaise nevű régi táncot elevenítették fel, melyet egy tizenkét colonneban táncolt francia négyes követett. Az első négyesre 436 pár állott fel; ezekkel azután megteltek a Vigadó oszlopos melléktermei is, melyeket a bálozó közönség rendesen a sóhajok hídjának nevez. A táncosnők nagy számát mutatja az, hogy 700 darab női táncrend készült, s ebből 650-et osztottak ki. Sok táncosnő csak a karzatról gyönyörködött a mulatók szemlélésében. A négyeseket fiatal tisztek rendezték magyar és német nyelven. A rendezők vállain jelvényül a főváros színeiből álló csokrok voltak láthatók, ami igen jó hatást tett a nagyszámú polgári vendégseregre.

 Feltűntek a bálon különösen a Hajdú és Bihar megyékből való 16. huszárezred daliás őrmesterei, valamint a 38. Mollináry- és 69. Jellacsics-ezred formás őrmesterei, azonban éppen e tiszta magyar ajkú ezred őrmesterei a legkevesebbet táncoltak.

Egy órakor kezdődött a szünet, mikor jólesett látni, hogy egyes ezredek tisztjei az őrmesterek családjaival egy asztalnál foglaltak helyet, különösen az I. honvéd gyalogezred tisztjei tisztelték meg ezzel alantas altisztjeiket, kik között nem egy volt, aki már őszbe csavarodott. A lakomázók kedvét Balázs Kálmán veterán cigányunk muzsikája élénkítette.