Az első háborús napok

Fehérvári Polgár

X évfolyam 9. Szám 2004. Szeptember

„Kilencven esztendővel ezelőtt már zajlott az a hatalmas és véres küzdelemsorozat, melyet

utólag az I. Világháborúnak neveztek el. A szarajevói merénylet, a Szerbiához intézett sikertelen ultimátum után 1914. július 25-én este az Osztrák-Magyar Monarchiában

elrendelték a déli szomszéd elleni részleges mozgósítást. Ezt követően július 28-tól a

Monarchia Szerbiával hadiállapotba lévőnek tekintette magát, és a zimonyi tüzérség, valamint a Dunai Flottilla még aznap éjjel lőni kezdte Belgrádot.

A következő nap megjelent Ferenc Józsefnek a "Népeimhez" c. proklamációja, majd rá két

napra kihirdették az általános mozgósítást…

A hadiállapot, a mozgósítások, az ezredek búcsúztatása meghatározta a város légkörét, hangulatát, történéseit. Az augusztus 1.-i városi megmozdulás kiemelkedett az események so-rából. A Fejérmegyei Naplókövetkező napi száma „Az általános mozgósítás” cím alatt így írt az eseményekről:

 „A mozgósítási parancsra óriási tüntetéssel felelt a város közönsége. Este 10 óratájban a Nádor (ma Fő) utcán hatalmas tömeg hömpölygött a Nádor kávéház felé. Elöl egy hatalmas nemzeti színű zászlót vittek, mely alatt a lelkesedő tömeg tűzzel, teli érzéssel énekelte, hogy … mindnyájunknak el kell menni… A menet közepén a 69. gyalogezred zenekara játszott. A kávéházból Csanyi Pista bandája elébe ment a tüntetőknek, s a hegedű vígan síró hangjával lelkesítette még jobban a tömeget. A kávéházban rengeteg ember volt, ezek mind kimentek az utcára, s csatlakoztak a tüntetőkhöz.– Éljen a király! – Éljen a háború! A dörgő éljenzés felverte álmaiból a környékbeli lakókat…A kávéház előtt lévő katonatisztek vállukra kaptak egy katonapátert, aki buzdító beszédet intézett a közönséghez .A beszédre éljenzéssel, majd pedig a Kossuth-nótával felelt a közönség…Bent a Nádor kávéházban a 69. gyalogezred  tartalékos tisztjei és tisztjelöltjei ünnepeltek… Gyönyörű, szép lelkes volt a hangulat. Tüzes indulók, hazafias magyar nóták hangzottak a harcias kedvű közös tisztek ajkairól…” Amint látjuk, a hangulat fokozásában eredményesen működött közre Csanyi Pista bandája, melyévtizedekig volt a város közkedvelt cigányzenekara, valamint az ugyancsak népszerű 69-es katonabanda, mely az előző napokban jött vissza Pécsről, Fehérvár lakosságának nagy örömére. Pár nappal későbbi, augusztus 8-i a Székesfejérvár és Vidéke írása a 17. gyalogezred népfelkelőiről: (Ők azok a rendszerint idősebb hadkötelezettek, kik eredendően se a közös hadsereg, se a magyar honvédség kötelékébe nem tartoztak, ám szükség esetén a pótlásukat adták.)„A népkefélők. Ahogy egymást tréfásan hívják. Cseppet sem fiatalok, de derék, becsületes emberek… Kint gyakorlatoznak a Sóstón. Estefelé énekszóval, vígan jönnek haza. Énekelnek. Most igazán szívből, saját érzéseiktől indítva, s elhisszük dalukat:…mindnyájunknak el kell menni… Elnyeli őket az út felszálló pora…”A Kossuth-nóta abban az időben nemcsak a mi városunkban és megyénkben volt népszerű, hanem országszerte. Ehhez szolgál adalékul a Fejérmegyei Napló 1914. augusztus 15-i tudósítása:

 A fehérvári vasútállomáson előző nap megállt egy katonavonat, mely Zala, illetve Vas megyéből származó közös tüzéreket szállított. A frontra vonuló magyar katonák olyan tűzzel nótáztak, táncoltak, hogy még az ott tartózkodó fehérvári közönségre, azaz lakosokra is átragadt a jókedv. Együtt énekelték a Himnuszt és a Kossuth-nótát. Számos magyar katonadal példája nyomán tudjuk, hogy a régebbi nóták szövegét a katonák mindig aktualizálták. A saját idejükhöz kapcsolódó helyszínt, földrajzi- vagy személynevet illesztették énekükbe, az idejétmúlt kifejezések helyébe. Ezek után nem meglepő, hogy a Kossuth-nótába 1914-ben a hadat üzenő császár és király, I. Ferenc József került…”