Az egykori  69. k.u. k. gyalogezred III. Önálló zászlóaljparancsnokának életét Enzsöl Imre kutatta és állította össze. Ebből olvasható az alábbiakban Kovács parancsnok katonai pályafutásának  az a szakasza, melyet 69-es tisztként töltött el.

Enzsöl Imre:

Kovács János tábornok élete és kitüntetései

- részlet –

„1910-ben került a 69-es közös gyalogezred III. zászlóaljához, mint parancsnok. A balkáni ellentét újabb kiéleződése előtt Kaposváron, majd Budapesten tartózkodott. Innen került Bilekre. A zászlóalj a Dél-Dunántúlon állomásozó - Fejér és Tolna megyei feltöltésű – 69 cs. és kir. gyalogezred elszakított, önálló részeként tevékenykedett. A második balkáni háborúkhoz kapcsolódó 1912-1913. évi mozgósításokban a zászlóalj részt vett és ezért Kovács őrnagy is emlékkeresztet  kapott. /HM, NUM. 2000.1.15./
Az ezredétől elkülönült zászlóalj a világháború kitörése előtt a dalmát tengerparton táborozott Cattaro haditengerészeti támaszpont közelében. A szarajevói merénylet híre, majd az általános mozgósítás 1914. július 27-én, itt érte az őrnagyot és egységét.
A 69. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoksága és törzse ekkor Castelnuovoban székelt. Eddig érezhette magát boldognak a szép tengerparti városban. Az önálló zászlóaljat a 9.10.11. és 12. századok alkották, valamint a géppuskás osztag. A 10. század Castelnuovoban, a 9. Meljinében, a 11. Celában a 12. Igalóban helyezkedett el. A zászlóaljat bevagonírozták és Mosztáron át elszállították a bosnyák - szerb határ közelébe.
A 4. hegyidandár kötelékében Oklanicánál lépett a zászlóalj hadi területre a Drina határfolyó vonalán, a Rim mellett. Közvetlen parancsnokuk a lengyel Konopitzky Tódor vezérkari ezredes volt. A báró Thollmann Ignác altábornagy vezette 18. hadosztály volt a magasabb egységük a XVI. hadtesten belül. A Szerbiát nyugatról támadó csapatokat Wurm Vencel gyalogsági tábornok vezényelte. A hadművelet változó sikerrel zajlott.
Erdős terepen megszállták Metalka magaslatát, augusztus 21-én harcban foglalták el a 918 méter magas Cigla hegyet. Ezután visszavonulási parancs következett, s visszatértek Boszniába. Az orosz előretörés miatt ugyanis a boszniai frontot meg kellett gyöngíteni és rövidíteni. De szeptember 6-án a zászlóalj ismét átkelt a Drinán és Cafcicinél visszavetette a szerbeket, majd Grob-Debero-Oszolje mellett védelembe ment át. A nyugtalanító hadmozdulat bevált, és már az első hadműveletekben kitűnt, hogy a Kovács vezette önálló egység jól harcol.
A II. szerb offenzíva alkalmával, 1914. november 2-án  Screbenica felé nyomult előre a Kovács-féle zászlóalj, a Drinán átkelve Zakasanic felé. Itt bravúros támadással elfoglalta a közel ezer méter magas Zapolje magaslatot. Orbán őrmester katonáival kitett magáért. Ezért arany vitézségi érmet kapott. Kovács ezt a rohamot később is szívesen mesélte, büszke volt katonáira. Meredek, sziklás hegyfalat kellett megmásznia a zászlóaljnak a stratégiai pont megszállásához. December 3-án kemény ütközetet vívtak a Mosara folyó mentén Glavicánál, azután újból visszavonultak Uzice, majd Rogatica felé a Drina völgyébe.
Itt kereste fel Konopicky tábornok, dandárparancsnok és elismerését fejezte ki Kovácsnak és katonáinak. “Azt ugyan nem szabad mondanom, hogy ti vagytok a legjobbak, de azt mondhatom, hogy Nálatok nincs különb.”
A zászlóalj ezután is a Drina folyó mellett maradt, biztosított az ellenség betörésével szemben. Ebben az időben a Kárpátokból  sikerült teljesen kiverni az orosz seregeket.
Az ezred másik három zászlóalja részt vett ezekben a harcokban. Az I. II. zászlóalj Pécsről, a IV. Székesfehérvárról indult a harcmezőre. Az ezred is feladta a már elfoglalt északi szerb területeket és 1914 szeptemberén az orosz frontra vonatozott. Sabornál kirakodva részt vett a II. lembergi csatában, majd visszavonták őket a Kárpátok védelmére. Októberben az ezred a Magura-hegységben állomásozott, majd elindult Orosz - Lengyelország felé. 1914. november 30-án, Bialában hirdették ki az egységnek, hogy Hindenburg vezérőrnagyot nevezték ki ezredtulajdonossá. Az ok a német - magyar katonai kapcsolatok elmélyítése volt, de kellett a 69. gyalogezred arcvonalban tanúsított bátor magatartása is.
Az ezred 1917 májusáig a keleti fronton maradt. Kovács János önálló parancsnoki státusza megmaradt, de zászlóalja természetesen szintén Hindenburg kitüntető nevét használta. A Kovács János parancsnok I. Ferenc József által gyakran adományozott háborús vitézségi érmét az ún. SIGNUM LAUDIS-t, magasabb kitüntetésként pedig a hadiékítményes III. osztályú Katonai Érdemkeresztet kapta ezidőben. /HM, NUM 2000.1.5./ 
Olaszország hadba lépése után a zászlóalját Görz /Gorlice/ város védelmére küldték. A 4. hegyidandár itt az 58. hadosztály parancsnokság vezénylete alá került, amit báró Zeitler Ervin vezérőrnagy vezetett. ő szervezte a Görzöt övező kiszögelés nehéz védelmét. A XVI. hadtest, a Jenő főherceg /vezérezredes/ vezette Isonzó hadsereg része lett.
A Hindenburg zászlóalj Monte Sabatinónál került harcba 1915. május 27-én. Ez a hegy volt a görzi hídfő kulcsa és Kovács katonáinak kellett megvédenie. A legmagasabb csúcs uralta az egész vidéket. Ez alkotja a két Podgora-csúcsot, Al-Pontét, Peumát és a völgyteknőben levő Oszlaviját. Valamennyi védelmében volt részük. Az I.-II. isonzói csatában, 1915 nyarán a zászlóalj Al-Pontén tartózkodott és keményen tartotta állását. Novemberben az eredménytelen olaszok kegyetlenül lőtték a - jórész olaszok lakta - várost is. A kegyetlen harc Kovács Jánosra gyakorolt hatását mutatja hagyatékában a róla készült album megőrzése. /HM, TDL 2000.154.1-21.Görz album - Görz im Kriegsjahre 1915-16./
Doberdónál és Plavánál szerezte a zászlóalj a legtöbb dicsőséget. Megmutatták, hogy nemcsak a támadásban elsők, hanem a védekezésben is. Amilyen jól használták Szerbiában a fegyvert, olyan ügyesen az olasz hadszintéren az ásót. Sokszor napokig feküdtek fedezékeikben hatalmas ágyútűzben.
A III. isonzói csata után 1915. október 15-én a 17. népfelkelő zászlóaljat váltották fel Szt. Michelen. Innét visszakerültek a Podgorára, ahol november 4-én hajnali rohammal vették be az olasz állásokat. November derekán Oszlavija harcmezein küzdöttek. Ezután némi pihenő következett Al-Pontén, a görzi hídfő  nyugalmasabb részén. Többször visszatértek Oszlavijára, ahol az ellenség a Görzre vezető utat támadta. 1916. január közepéig tartott a harcokkal megszakított pihenő. Kovács Jánost alezredessé léptették elő. Ezekben a harcokban a hadiékítményes Vaskorona Rend III.osztályát adományozták neki, ami igen magas kitüntetésnek számított. /HM, NUM 2000.1.4./
1916. január 23-i támadásnál a Kovács-féle egység pergőtűzben elfoglalta Oszlavija 188. magaslatát és magát a falut, 1260 foglyot ejtve. Március 3-án az egység elhagyta a görzi hídfőt, de tizedikén ismét visszavezényelték. Itt öt olasz támadást vert vissza. Megkezdődött a IV. isonzói csata. Jól tartották magukat a közeli állások kézigránát-harcában és eredményes ellentámadásokat vezettek.
Kovács parancsnok naponta gond és félelem nélkül nézett körül az ellenséges állásokon. Ha ilyenkor figyelmeztették, hogy veszedelmes a vállalkozása, ironikusan kicsit mosolygott. ”Én fatalista vagyok! Akinek golyó a sorsa, úgy sem kerülheti el.” Aztán nyugodtan előkeresett egy cigarettát, rágyújtott, s a világ legtermészetesebb hangján kezdte vizsgáztatni a vele lévő tisztet a terep pontjairól.
Ószláviján aratta Kovács a legszebb győzelmeit. A parancsokat “kitűnően jól átgondolt előkészítésért, az erőteljes és célirányos vezetésért,” a legénységet “az erőteljes, bátor és villámgyors keresztülvitelért” tüntették ki.. 1916 nyarán adományozták pályafutása legnagyobb katonai kitüntetését a hadiékítményes Lipót Rend Lovagkeresztjét. /HM, NUM 2000.1.3./
Az összes felső tiszt gratulált neki, többek között Nőring vezérőrnagy, Konopicky tábornok is. Az egységet ismét elvezényelték, többször töltött be tartalék és rohamcsapat funkciót. Az utolsó isonzói csata közben ismét visszarendelték Oszlavijára. Tizenegy hónapi ellenállás után a görzi hídfő átmenetileg mégis elesett. A zászlóaljat kivonták és az Isonzó keleti partján foglalt védőállást.
Az 1000. háborús nap, amelyet albumokban örökítettek meg Kovács katonái, Dragovicén érte a csapatot. /HM, TDL 2000.173.1. Kovács parancsnokot éltető füzet./  Az 1000. háborús nap után, alig egy héttel, Kovács János súlyosan megsebesült. Közel fél évig gyógyították, Karlsbadban is pihent.    
IV.Károlytól megkapta a Sebesülési Érmet, egy csíkkal. /HM, NUM 2000.1.10./
Vitézség, igazság, emberszeretet és rendületlen kitartás jellemezte Kovács katonai magatartását. Harcban a példamutatás, pihenőben a kedélyes bajtársiasság jellemezte. Nem voltak nagy jelszavai, de katonái körében népszerű volt. Ezt az 1000. háborús napra készített frontkiadványok mind elárulják. 1916. május 28-a, a sebesülése napja, /a Monte Santon, Kolenec mellett/ megtörte a lendületes háborús katonai karriert.
Gyógyulása után front mögötti szolgálatra osztották be.
A 2. gyalogezred vezetésével bízták meg, amit jól ellátott a csapattiszt. 1918 első felét még az olasz fronton töltötte, megkapta a típusos Károly csapatkeresztet. /HM, NUM 2000.1.9./ A háború utolsó hónapjaiban, az akkoriban kevéssé gyógyítható szívbaj tünetei jelentkeztek nála, ismét betegállományba került.
Nem vehetett részt az elit „Hindenburg bakák” ezt követő utolsó győzelmeiben, a véres Piave folyó való átkelésében.”

Megjegyzés:

*  „A báró Thollmann Ignác altábornagy vezette 18. hadosztály volt a magasabb egységük a XVI. hadtesten belül.”

Ignaz Trollmann gy. tábornok a XIX. Hadtest parancsnoka volt

Cs. és kir. XIX. hadtestparancsnokság
Az 1914.szeptember közepén felállított Komb.Korps Krauss 1914 december végétől XIX.Komb.Korps, majd 1915 január elejétől XIX.Korps néven működött 1918.szeptember végéig, amikor Armeegruppe Albanien elnevezéssel szervezték át. Kezdetben az északi hadszíntéren került bevetésre, majd az Albánia ellen felvonult erők magasabbegysége lett.
Harctéri alkalmazása:
1914.november eleje          Balkán /5.A./
1915.január vége          Keleti /3.A./
1915.március közepe          Kárpátok /2.A./
1915.október          Balkán /3.A./
1916.január          Mont.-Albánia /3.A./
1916.május          Albánia /47., 63.ID/
1916.augusztus          Albánia /47.ID./
1918.július - október          Albánia /47., 81.ID/
Parancsnokai:
Alfred Krauss altbgy. 1914.december végéig,
Ignaz Trollmann gy.tbk. 1917.novemberig,
Ludwig Koennen-Horák gy.tbk. 1918.szeptemberig.

 

Cs. és kir. XVI. hadtestparancsnokság
Békeállomáshelye: Mostar /Ragusa/
A balkáni arcvonalról a délnyugati frontszakaszra került, több ízben azonos volt az Isonzo Front különböző védelmi szakaszaival /Abschnitt/.
Harctéri alkalmazása:
Mozgósítás          Balkán /6.A./
1915.január          Balkán /5.A./
1915.május vége szállítás:          DNy-i
1915.október          DNy-i /5.A./
1917.október          DNy-i /1.Is.A./
1918.január - október vége          DNy-i /HGr.Boro., ISA/
Parancsnokai:
Wenzel Wurm tbszn. 1917.májusig,
Rudolf Králicek gy.tbk. 1918.novemberig.